Az időjós medve

02_a-medve-oszi-alma.jpg

A katolikus egyházban február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amikor körmenetet tartanak és zsoltárokat énekelnek sok helyen a templomok körül, valamint a gyertyaszentelésre is sor kerül. A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya védelmet nyújt a csecsemőknek, betegeknek és halottaknak a gonosz szellemek ellen.

Európában igen sok helyen a hagyomány szerint ezen a napon a barna medvének tavaszjósló jelentősége van.

Február 2-án kijön a barlangjából, és ha látja az árnyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. Ha viszont nem látja, akkor kint marad, mert hamarosan itt a tavasz.

Kányádi Sándor: A jámbor medve (részlet)

Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.

De csak azért jön elő,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,

hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.

Ha pedig az idő zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák