Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium

Julia szép leány*

A Fejér-Nyikó mellékiről

Júlia szép lëány ëgykoron kimöne
Búzavirág-szödni a búzamezőbe.
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Föl is főtekinte a magoss egekbe,
Ëgy szép gyalogösveny* hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép aranyperec, Aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyërtya;
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neki fodor fejér bárány:
Mëg ne ijedj tőllem, Julia szép lány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én odavinnélek
A mënnyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bértelnék veled azok kegyös rendi;
A mënnyei kócsot* adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jőnék nözésödre,
Másod kakasszókor tégöd mëgkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az anyjához fordul Julia szép lány,
Szóval mondja neki: Anyám, édösanyám!
Én is csak kimönék búzavirág-szödni,
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni.

Föl is főtekinték a magoss egekbe,
Ëgy szép gyalogösveny* hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép aranyperec, Aj!* a két szarvába,
Aj!* a két ódalán két szép égő gyërtya;
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:
Mëg ne ijedj tőllem, Julia szép lëány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha elmönnék vélle, hogy odavinnének
A mënnyei karba, a szent szüzek közi*,
Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;
A mënnyei kócsot* a kezembe adja,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt mëgkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass, anyám, sirass, éltömbe hadd halljam,
Hadd halljam* éltömbe, hogy siratsz hótomba.

Lëányom, lëányom! virágos kertömbe
Első raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viassza,
Sárog viasszának fődön futó füstje,
Fődön futó füstje s mënnybe ható langja!

A mënnyei harang húzatlan szólalék,
A mënnyei ajtó nyitatlan mëgnyílék,
Jaj! az én lëányom oda bévezeték.

Forrás: Kriza János: Vadrózsák
http://mek.oszk.hu/06100/06191/html/vadrozsak003023/vadrozsak003023.html