Az északi féltekén a júniusi napforduló (más néven nyári napforduló) akkor következik be, amikor a Nap az ég legészakibb útján halad. Ez a nyár csillagászati nyár kezdetét jelenti a földgömb északi felén. (A déli féltekén éppen ellenkezőleg: a júniusi napforduló a tél csillagászati kezdetét jelenti, amikor a Nap az ég legalacsonyabb pontján van.)
2021-ben Magyarországon a júniusi napforduló június 21-én, hétfőn lesz. Ez a dátum jelenti nálunk a nyár hivatalos kezdetét, amikor is a Föld megérkezik pályájának azon pontjába, ahol az Északi-sark a legnagyobb dőlésszöggel (kb. 23,5 fok) a Nap felé mutat, ezért ez az év leghosszabb napja. (A leghosszabb „nap” alatt a napfény óráinak leghosszabb periódusát értjük.) A júniusi napforduló napján az északi félteke az év legnagyobb szögében kap napfényt.
A „napforduló” szó a latin solstitium-ból származik – a szolból (nap) és a sztíciumból (állva vagy leállítva). A Föld ferde dőlésszögű tengelye miatt a Nap nem ugyanazon a horizonton kel reggelenként és nyugszik le esténként; emelkedése és pozíciói északra vagy délre mozognak az égen, mialatt a Föld az év során megkerüli a Napot,így azt láthatjuk az égen, hogy a Nap magasabbról vagy alacsonyabbról süt ránk. A júniusi napforduló azért jelentős, mert a Nap ekkor éri el az ég legészakibb pontját, és útja egy rövid ideig változatlan marad.
A napforduló után úgy tűnhet, hogy a Nap megfordul, és az ellenkező irányba indul. Ez a mozgás a Nap látszólagos útja. A mozgást akkor érezhetjük, ha minden nap ugyanabban az időben megnézzük a Nap helyzetét az égbolton, például a helyi déli órákban. Az év folyamán ez az út egyfajta lapított nyolcas alakot képez, amelyet analemmának hívnak. Természetesen maga a Nap nem mozog (hacsak nem vesszük figyelembe a saját pályáját a Tejútrendszer körül); ehelyett az égbolt ezen helyzetváltozását, amelyet a Földön látunk, a Föld tengelyének dőlése és Nap körüli, ellipszis alakú pályán való keringése okozza.
Viták a nyár kezdetéről
A júniusi napforduló nem egy meghatározott naptári dátumon vagy időponton alapul; hiszen azon múlik, hogy a Nap mikor éri el a legészakibb pontot az égi égtájtól. Ezért a napforduló nem mindig ugyanazon a napon következik be, ezek a dátumok jelenleg június 20., 21. és 22.
Attól függően, hogy melyik évkönyvet forgatod, eltérő „időszámítással” találkozhatsz. Ennek több oka is van. Meteorológiailag a nyár kezdete június 1., de csillagászati szempontból a fentebb leírt okok miatt június második felében kezdődik a nyár. Ugyanakkor a mai napig viták folynak arról, hogy a napforduló pontos időpontja hogyan befolyásolja a szezon első napját. Például, ha a napforduló 20-án, pontosan 11:30-kor következik be, akkor ezt a napot, vagy a következőt kell a nyár első napjának tekinteni. Ennek megjelölése attól függ, hogy milyen forrást követsz.
Dátumok változása
Az előbb már említettük, hogy a napforduló időpontja évente eltérő lehet. Ennek okát részben a Gergely-naptárban kereshetjük, amelynek általában 365 napja van. Ha ennél pontosabban akarjuk megadni az év hosszát (tehát a föld Nap körüli keringésének tényleges idejét), akkor 365,242199 napot kapunk. A hiányzó idő kompenzálására a Gergely-naptár 4 évente hozzáad egy „ugrásnapot”, ami visszaugrasztja a dátumot. De más oka is van az időpont váltakozásának, például a Hold és a bolygók gravitációs ereje, valamint a Föld forgásának enyhe ingadozása. Ezért van az, hogy nem tudjuk a napfordulóra ugyanazt az időpontot megadni.
A leghosszabb, de nem a legmelegebb nap
A Föld légköre, földje és óceánjai elnyelik a Nap bejövő energiájának egy részét, és elraktározzák, különféle sebességgel hőként felszabadítva. A víz lassabban melegszik (vagy hűl le), mint a levegő vagy a föld. A nyári napfordulón az északi félteke kapja a legtöbb energiát a Naptól a napfény szöge és a nap hossza miatt. A szárazföld és az óceánok azonban még mindig viszonylag hűvösek, a tavaszi hőmérséklet miatt, így a levegő hőmérsékletének maximális fűtési hatása még nem érezhető. Végül a szárazföld és különösen az óceánok a nyári napfordulóból származó tárolt hőt juttatják vissza a légkörbe. Ez általában azt eredményezi, hogy az év legforróbb hőmérsékletei szélességtől és egyéb tényezőktől függően július végén, augusztusban vagy később jelennek meg. Ezt a hatást szezonális hőmérsékleti késésnek nevezzük.
Forrás: https://www.almanac.com