Ahogy az év vége közeledik, és a levelek aranyszínűvé válnak, egyre korábban ér minket a sötétedés. Ebben az időszakban az emberek szerte a világon előveszik a denevérszárnyakat és pókhálókat – mindannyian készülünk az egyik legizgalmasabb ünnepre: Halloweenre. De mi is az a Halloween, és honnan ered ez az ősi hagyomány?
Történelmileg a mitológiák világszerte különböző istenségeket tiszteltek és tisztelnek az aratással és az őszi nap-éj egyenlőséggel kapcsolatban.
Ha van valami az életedben, amit szeretnél tisztázni, vagy válaszokat keresel, különösen a kapcsolataidban, tűzz ki egy célt ezen a nap-éj egyenlőségi napon, és maradj nyitott a jelekre, üzenetekre és inspirációra, amit kapsz!
Ennek az évszakváltásnak a jelentősége túlmutat a puszta csillagászati megfigyeléseken: az ősi kultúrák, asztrológusok és tudósok mély összefüggéseket vontak le az ősz szépsége és az emberi tapasztalat között.
A napéjegyenlőség idején ráláthatunk arra, hogy miben kell kiteljesednünk, és mi az amit el kell engednünk. Megláthatjuk azt is, mi a legfontosabb számunkra, mire szeretnénk fordítani az energiánkat.
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A nap-éj egyenlőség az energiák elmozdulását is jelenti. Az északi féltekén az energia befelé irányul, és felkészülünk a hidegebb hónapokra. A levelek lehullanak a fákról, amikor a Földanya lelassul, és minket is erre ösztönöz.
Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja
Don Juan, az öreg sámán tanítványával, Carlos Castanedával egy mexikói kisvárosban sétál. Az utca közepén megpillantanak egy csigát, amint ott mászik.
Egyszer volt, hol nem volt, a világ színei egyszer csak elkezdtek civakodni. Mindegyik azt állította, ő a legjobb, a legfontosabb, a leghasznosabb, a kedvenc.
